A piaci nap után végre jólesik leülni
Harminc évig árultam zöldséget a bácsalmási piacon, most már csak szombatonként állok ki a lányommal. Hajnali négykor kelünk, és délre a térdem meg a bokám olyan, mintha homokkal töltötték volna meg. A szomszédasszonyom hozta át az Ostefrint, mondván, ő a kertészkedés után kenegeti.
Hazaérve leülök a konyhai sámlira, két pumpát elmasszírozok a térdem körül, aztán a bokán is. A hűvös érzés rögtön jön, és a szaga sem tolakodó. Nagy fordulatot nem vártam, de az esti tévézés kényelmesebb. Persze azóta jobban figyelek a cipőmre, és ebéd után felteszem a lábam.





