A tördelés végére már nem vörös a szemem
Kiadói tördelőként könyvoldalakat rendezek két nagy monitoron, a lapzárta hetében napi tíz órát is. Délutánra a szemem homokosnak érződött, és a nyolcpontos betűket egyre közelebbről néztem. A húgom vett nekem egy doboz Visaptist, mert ő is a gép előtt dolgozik.
Ebédnél, egy olajos szendvics mellé veszem be a két kapszulát. Két hónap után kevésbé fáraszt a délutáni korrektúra, és este is nyugodtabban olvasok. Közben beállítottam a monitor fényerejét, és óránként felállok az ablakhoz, szerintem ez is hozzátesz.





